A csokoládé alapanyaga a kakaóbab, amely egy 12-18 méter magasra megnövő örökzöld, Dél-Amerikában őshonos, paradicsomi növény termése. A svéd természettudós, Carl von Linné a XVIII. században "theobromá"-nak, az istenek eledelének nevezte el ezt a trópusi fát, amelyről már az indiók évezredes meséi is úgy tartották, gyümölcsének élvezete csak az isteneket illeti meg. A mai Mexikó területén élt maja indiánok már i.sz. 600 körül használták a kakaót. Mágikus erőt tulajdonítottak neki, vallási szertartásokban, illetve gyógyszerként használták például köhögés és terhességi depresszió ellen. A kakaóbab a majáknál fizetőeszközként is funkcionált. Nem tudjuk, vajon a maják csak magában rágcsálták, vagy vízzel keverve fogyasztották a szétnyomott magokból nyert sűrű pépet. Annyi bizonyos, hogy a kakaó élvezete mindenki számára elérhető volt, hiszen az erdőkben temérdek mennyiségű kakaócserje növekedett. A csokoládé élvezete csak az 1500-as évek elején honosodott meg Spanyolországban, a reggeli elengedhetetlen tartozéka lett. Később a kávébab ismertsége Európa-szerte elterjedt: Olaszország, Anglia és Hollandia járt a csokoládéivás élén. A csokoládé modern formáját a gépesítés korában nyerte el. Sorra jöttek létre a csokoládégyárak: 1728-ban az angolok alapították az elsőt, majd példájukat követte 1756-ban a németországi Lippe fejedelemség uralkodója is. 1781-ben Münchenben már nyolc gyár működött. Az ekkor előállított termékek még az évszázados mexikói eljárás szerint készültek. Napóleon bukása után, mikor Európában ismét béke honolt, egy angol orvos, és botanikus javaslatára a kakaómasszát elkezdték tejjel higítani. Európa-szerte a csokoládéval való kísérletezés időszaka kezdődött. És akkor jött a svájci csoki? Egy svájci úriember, Francois-Louis Cailler, Olaszországba kifejezetten azért utazott, hogy megtanulja a konfekcióipar és a csokigyártás rejtelmeit. Végül a csokoládé keltette fel figyelmét, és hazatérve Svájcba, Veveyben saját gyárat hozott létre. Így lett a világ egyik legfinomabb ínyencsége a Cailler-csokoládé. , Ki gondolta volna, hogy Svájc az 1800-as években szegény ország volt? Ám hála a bankvilág felvirágzásának, a svájci órának és természetesen a csokoládénak, ma a leggazdagabbak közé számít.