A ma is használt európai általános kártyaképek a 19. század második felében nyerték el végső alakjukat. Ezek egyik jellegzetessége, hogy meghatározott földrajzi területeken terjedtek el. Csupán a nemzetközi, képesnek is nevezett angol–amerikai típus lett népszerű játékeszköz világszerte. Magyarországon jellemzően a német sorozatjelű kártyák módosított típusai alakultak ki a 18-19. században. Ezek még egyalakos kártyaképek voltak, melyek szinte kártyakészítő műhelyenként eltérő rajzokkal készültek, elsősorban Pesten, Nyitrán és Temesváron. A kártyafestő műhelyek választékában azonban találunk alkalmi jelleggel kiadott ún. luxus kártyákat is. Az ilyen ritkaságok rövid ideig és alacsony példányszámban voltak forgalomban. A kártyázás csak a19. század második felében válhatott a tömegek játékává. A soproni-kép – akkoriban ezt különböztették meg ,,magyar” kártyaként más típusoktól – a játék során egyalakossága miatt nehezen kezelhető volt. Sok időt vett el a lapok rendezgetése, forgatása.