A rokokó elvilágiasodó szemlélete a pásztorköltészetben és a természetköltészetben jelentkezik elõször. Újra megjelenik a kert, a zárt világ, a belsõ térnek megnõ a jelentõsége. Jellemzi a gáláns, választékos, udvarló és kedélyes hangnem, a bájos kellem, a zeneiség és a játékosság. Hiányzik a fennkölt eszmeiség, a túlfutött érzelmesség; a barokk nagyságot kicsinyítette, az erõt tompította, a pátoszt az intimitással cserélte fel. A rokokóval kezdõdik a költészet elvilágiasodása. Hisznek a rögtönzésben, a mesterségbeli tudás kifejezõjének tekintik. A pillanatnyiságból is, a szemléletbõl is következik, hogy nagy szerepet tulajdonítanak a szellemnek. Jellemzõ a rokokó alkotásra gúny valamilyen formája.