A lovagi kultúra volt az első művészeti ág, mely elszakadt az egyházi művészettől. Irodalmi alkotásainak témája a szerelem, a hősiesség, a lovagi erkölcsök magasztalása. A lovagi epika leghíresebb alkotásai: a Roland ének, az Arthur királyról és a kerekasztal lovagjairól szóló, a Tristan és Izolda, a Szent Grál, a Cid énekek és a Nibelung ének. A lovagi líra a 12-13. században élte virágkorát. A lovagi költőket troubadurnak, truvernek, Minnesängereknek hívták. Jeles képviselőjük Walter von der Vogelweide. Zene: A középkori egyház hivatalos zenéje a gregorián ének volt. Nevét onnan kapta, hogy I. Gergely pápa (590-604) alatt gyűjtötték össze és írták le őket. Ezek latin szöveggel énekelt, hangszeres kíséret nélküli, egyszólamú dallamok voltak. A világi zene első kivirágzása a trubadúrének. A trubadúrok, az eszményi udvari szerelmet és a lovagi erényeket megéneklő költők.