1660-ban, Moliere korában a piperkőcök elnőiesítették a férfidivatot. A versailles-i udvar lett a divat irányítója, havonta életnagyságú, felöltöztetett bábukat küldött Londonba és más fővárosokba, ezek voltak a pandora babák. A nők öltözködéséből eltűnt a merevség, végre újra megmutathatták bájaikat. Élénk színeket viseltek., a derekat erőteljesen fűzték, optikailag pedig tovább karcsúsították alakjukat puffos ujjakkal és hatalmas szoknyákkal. A szoknyák bőségét körpárnák segítségével érik el. A dekoltázsok is kimélyültek, szabadon hagyva a kebleket. Kedvelik a legyezőket, rengeteg ékszert viselnek. A féktelen pompa anyagi romlásba dönti az egyszerűbb embereket is. Az esztelen ruházkodási költségeket XIV. Lajos fékezte meg azzal, hogy külön engedélyhez kötötte a díszes ruhák viselését. A férfiak egyik legjellegzetesebb ruhadarabja a rhingrave-nak nevezett szoknya volt, amely alatt térdnadrágot viseltek, felsőtestükön pedig boleró szerű, rövid ujjú, szűk zekét, amely alól mindenütt kilátszott a bő selyeming. Az ing bő ujjait szalagcsokor fogta össze, és csipkés fodor szegélyezte. Előfordult, hogy egy ruhára 200 méter szalagot is felvarrtak. A gallér helyére csipkezsabó került. A kor másik jellegzetessége volt a paróka, ezt középen elválasztották, hosszan leomló, göndörített parókát alonge-parókának hívták.