A rokokó szó az angol kagyló elnevezésbõl származik, mert ennek a stílusnak a legyakoribb és legkedveltebb motívuma. Mindenki parókát hordott, amelyet mind a nõk, mind a férfiak fehérre púdereztek. A paróka kímélése érdekében a férfiak hónuk alatt hordták a kalapjukat. A fehér hajszín erõs arcfestést kívánt, s nemcsak a nõk, de a férfiak is szívesen festették magukat. A hölgyek még ráadásul szépségtapaszt is használtak, amivel hangulatukat, sõt érzelmeket is kifejeztek A nõk oldalkosaras abroncsos szoknyát, viseltek, amely a karcsú, elfûzött derekat még jobban hangsúlyozta hatalmas méreteivel. Halcsonttal merevített tyúkketrec mintájára készült abroncs tartja ki a szoknyát oldal irányban. A divat mély dekoltázst diktált. A ruha ujja könyékig ért, dús csipkefodor díszítette.Ebben a korban nagy jelentõsége van a csipkének, finom mintájú selymeket brokátokat alkalmaznak. A férfiak ruházata ha lehet még díszesebb, mint a nõké. Nagy szerephez jutott a gazdagon díszített mellény.Később az eltúlzott francia divat ellenhatásaként kialakult egy mérsékelt öltözködési irányzat. Hatása azonban inkább a férfiak öltözetében mutatkozott meg. A nõi ruházatok megrövidültek, az oldalkosaras abroncs csak estélyi toaletté szelidült. Egy új változat született, ahol a szoknyák bõségét alsószoknyákkal biztosították, és a szoknyát hátul felraffolták. Angol hatásra megjelent a caraco, ami egy karcsusított kabátka. Hajukat magas hajkölteményekbe tûzték fel. A férfiak viselete letisztult, leegyszerûsödött, posztóból készült frakkok, lolvaglónadrágok, rövid mellények érvényesültek