A szoknya harang alakú volt, és a derekat még az eddigiekhez képest is erősebben fűzték, a darázsderék volt a divat. Az 1900-as párizsi világkiállításon jelentkezett az új stílus, amely megtartotta a nőies formát, a kecses "S" sziluettet hangsúlyozta. A mellrész galambbegyként dől előre és hátul a tompor kidomborodik. A földig érő harang alakú szoknyának többnyire uszálya volt. Díszítő elemként kedvelték a növényi motívumokat. A hölgyek vállra vetett boát, muffot, japán gésák hajviseletére emlékeztető frizurát és hosszú tűkkel feltűzött, tollas, virágos kalapokat viseltek. A kisfiúk vagy matrózruhát, vagy fehér csipkegalléros bársonyöltönyt viseltek, félhosszú nadrággal, magas szárú cipővel, matróz, vagy szalmakalappal.