A szecesszió az angol Arts and Crafts mozgalom hatására kialakuló művészeti irányzat a XIX. század végén, XX. század elején. Jellemző stílusjegye a túlburjánzó díszítés, és annak ívelt, görbült mintavilága. Motívumaiban a természethez akar visszatérni. Főleg a fák girbe-görbe ágazatának és a levél nélküli folyondárok kacskaringós szárainak vonalvezetését használja fel. Üres felületeket nem ismerő stílus. Megjelenésében parodizálja a korábbi formavilágot, sőt tagadja azok elért eredményeit. Bizarr, olykor célszerűtlen formák, keresett mozgalmasság jellemzi. Ebben a korban először kezdtek építőművészek használati tárgyak, köztük bútor tervezésével foglalkozni. A szecessziós stílus országonként más és más formát ölt. A szecesszió teljes ellentmondásával is érdekes színfoltja marad a XX. század első felének, annál is inkább, mivel hosszú idő után ez az első stílusirányzat melynek jegyei egységesen jelennek meg a térképzésben, a berendezési- és használati tárgyakon egyaránt. Az összevisszaságot elutasítja úgy az építészetben, mind a lakberendezésben. Nem épül rá, és nem keveredik más stílusokkal, ezáltal egyfajta iskolát teremt.