Mint minden nagy történelmi esemény, az I. világháború is alapvetõen megváltoztatta a divatot. A férfi divat nagy vonalakban változatlan maradt, viszont a nõi divat átalakult. Az emancipáció a háború alatt jelentõsen meggyorsult. Jellemzõ ruhadarab lett a trecskó, amelyet a lövészárkokban viseltek, s ami kheki színû kabát volt. Szabása raglán, sok zsebbel, övvel, és kétsoros gombolással készült. Ez a civil viseletben is megjelent, mint vízhatlan anyagból készített esõkabát. A fehér selyemsál, amelyet, amelye eddig az alkalmi viselet tartozéka volt, és a frakkhoz hordták, most új szerepkört is kapott. Gyapjúból készült változatából praktikus hétköznapi kiegészítõ lett. A vasalt élû férfinadrág 1905 óta mindmáig szívósan tartja magát. Ezt a divatot egy véletlen hozta létre, miszerint a walesi herceg egyik inasa gondatlanul csomagolt el egy nadrágot, és anadrágra él került. A keménykalap és a gallér divatja tovább él. Mivel a keménygallér tisztántartása meglehetõsen nehéz és költséges volt, a szegényebbek vászon helyett kaucsukgallért használtak. 1915-ben a gazdag hölgyek megteremtették a háborús krinolint. Ez a szoknya bõ, ugyanakkor csak féllábszárig erõ volt. Hozzá betétes, magas fûzõs cipõt viseltek. Ugyanakkor nagy divat lett a muff és a nyakuk köré tekert prém. A malomkerék kalapokat mélyen a szembe húzták. A tizes évek végére ismét hosszú lett a szoknya, a csípõk bricsesszerûen kiszélesedtek. Ebben a korban találkozhatunk elõször a korcsolyázáshoz használt, sportos kötött kabáttal.