Az elsõ világháború során a tengeralattjáró fegyvernem igazolta létjogosultságát, bizonyította hatékonyságát, és ezzel párhuzamosan jelentõs fejlõdésen ment át. Mindezeket a sikereket úgy érte el, hogy a hadviselõ felek haditengerészete általában is felkészületlen volt még a háborúra, és hatványozottan igaz volt ez a tény az addig jelentéktelen szerepet játszott U-hajókra. Az elsõ idõkben a hajókra az aknarakó tevékenység volt jellemzõ, és valószínûleg az ellenséges aknák okozták ekkor a legnagyobb veszteségeket is. Késõbb hatékonyabb fegyver jelent meg: a mélyvízi bomba. Ezek használata viszont csak 1917-tõl vált általánossá.