Dadaizmus: avantgardista mozgalom 1915 és 1922 között mely a háború okozta kiábrándultságot nihilista (mindent tagadó) anarchizmusban próbálta feloldani – a teljes tagadás álláspontjára helyezkedve utasítják el a polgári civilizációt, kultúrát, rációt és logikát –ennek jegyében tevékenységük fő célja a botrányokozás lett, értelem nélküli szavakból állították össze műveiket és a közönséget rendszeresen zaklatták. A művészi személyiség gátlástalan felszabadítását, a megkopott művészeti és társadalmi konvenció felszámolását, s a hagyományos esztétikai normák radikális szétzúzását követelte. A művészek ironikus-szatirikus eszközökkel kívánták átalakítani a társadalmi együttélés szabályit. Új műfajok születnek, melyek közös jellemzője, hogy a dolgok véletlen egymás mellé kerüléséből származó jelentésváltozásra épülnek. Elnevezése: találomra felütötték a szótárt. Festő: Duchamp Valóságos vihart kavart az avantgard első periódusának záróakkordja, a dadaizmus. Az „izmusok” legféktelenebbje minden ellen tiltakozott, mindent tagadott. Provokált , rombolt, játszott, léháskodott – és szenvedett, mert a háború szabdalta világban többé nem lehetett hinni. Így művészetellenes is volt. Duchamp bajuszt ragasztott Mona Lisának , használati tárgyakat talapzatra állítva megalapítja a „ready made” szobrászatot. Minden szándékuk ellenére mégis teremtettek: a konvenciókat teljesen elvető magatartást, a tagadás lehetőségének felmutatását, a szabadság bátorságát.