Ez a rövid könyv a XIX. század végén játszódik Franciaországban.A történet meglehetősen furcsa,ugyanis a kiindulópont az,hogy egy író könyvéből elszökött a főszereplő(Ikárosz).Ez után az író (Hubert,akit néha Lubertnek szólítanak) nyomoztat utána egy magándetektívvel, Ikárosz megismerkedik az élettel,az abszinttal,és egy LN nevű nővel.A cselekmény abszurd és kalandos, nem várt fordulatokban bővelkedik.(pl más írók szereplői is elvesznek).A műben sok a humor,ami leginkább a szereplők személyéből ( pl az egyik író folyton azzal foglalkozik,hogy regénye a mályvaszínről szóljon) valamint nyelvi humorból fakad.Közben megismerjük egy kicsit a századvégi Párizst,az akkori gondolkodást,aminek érdekessége,hogy sokszor a jövőről is beszélnek,ami mára már jelen.(pl. senki nem hiszi el,hogy valaha is egy autó fog tudni 100 km/h-val menni).Végül egy idézetet írok a drámaként szerkesztett könyvből,amit fontosnak tartok:IKÁROSZ: Ha már szabadok vagyunk,nekünk is ugyanolyanok a vágyaink,szükségleteink,képességeink,nekünk is ugyanúgy engedelmeskednünk kell az élet törvényeinekTUDORNOK:Ha szabadok vagyunk,igen,csakhogy bennünket mindig fenyeget,hogy elkapnak és visszakényszerítenek egy másik létállapotba.Másokat nem fenyeget ez a veszély.IKÁROSZ: Honnan tudhatnánk?Lehet,hogy az ő helyzetük se különb.Lehet,hogy ők is szereplők, egy másfajta alkotó szereplői. (Akit esetleg riasztana,hogy filozófiai gondolatok garázdálkodnak a műben,ne ijedjen meg,mert például ezt a párbeszédet is lezárja úgy az író,hogy Tudornok azt feleli: nekem ez magas.Ilyen megoldásoktól lesz egyszerre könnyed és egy kicsit elvont is ez a könyv) Sára